Forrás: http://sundancephotographyokc.com/blog/m.blog/26/ryan-and-joy-s-big-announcement

Amikor a pár “biológiailag alkalmas” de mégsem jön a várva várt baba, akkor sok minden állhat a háttérben. A teljesség igénye nélkül felsorolok pár témát amit érdemes megvizsgálni önmagunkban akkor, amikor abban az életszakaszban vagyunk, amikor szeretnénk egy új életet befogadni. Kik lehetnek a segítőink, hogy feloldjuk magunkban az akadályokat? Mit tehet a shiatsu kezelés a testi-lelki oldásban? Három részes cikk sorozatomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.

1.rész: A láthatatlan akadályok 

2.rész: A foganás természetes megsegítése

3. rész: Hogyan segíthet a zen shiatsu kezelés a gyermekáldásban?

GYERMEKVÁGY

Sokan nagyon vágynak rá, mégsem jön azonnal a várva várt terhesség, legyen szó akár az első gyermekről, akár egy kistestvérről,  pedig elvileg “minden adott”: pár, otthon, kiépített egzisztencia. Borzasztó frusztráló az, ha ez az “egyszerű biológiai tett” nem jön össze: alááshatja teljesen egy nő és egy férfi önbecsülését, és ha évekig várnak, akár a kapcsolatukat is. Hajlamosak lehetnek ilyenkor kívülről, más életét könnyen ítélve azt gondolni, hogy “másoknak bezzeg milyen könnyen jön, még oda is ahova nem várják” de valójában egy gyermek eljövetele mindig egy nagyon komplex esemény-szövevény, bárhova is érkezik. Mint egyébként mindent életünkben, ezt az eseményt is minden befolyásolja: nemcsak egészségünk és biológiai adottságaink, hanem legmélyebb vágyaink, félelmeink, családi kapcsolataink, a társadalmi elvárások, kulturális és politikai nyomás is, a saját fogantatásunk, és születésünk, gyermekkorunk története is.

Vágy? Mi az? …

Már csecsemő korunkban teljes lényünkkel tudunk vágyni az anyamell, a biztonság, a szeretet és sok minden felé -  ezek a vágyak megmaradnak, átalakulnak, majd ahogy fejlődünk, számuk nő és a vágyak egyre komplexebbekké válnak. Ennek folyamatában rengeteg mindent megtanulunk a vágyainkkal kapcsolatban: mit szabad egyáltalán vágyni, és mit hogyan sikerül elérnünk.  Mindez nagyon mélyen lelkünkben és testünkben él, erős belénk épült mintázatokat követünk felnőtt korunkban is. Valaki felnőttként már abban sem egészen biztos, hogy mik a valós vágyai. Sokszor ahhoz, hogy továbblépjünk életünkben, újra meg kell tanulnunk vágyakozni - úgy igazán, szabadon, ami behívja az életünkbe a hiányzó dolgokat - ami nem azonos azzal, hogy az “ ezt kéne azt kéne” listával nyomasztjuk magunkat….

Vágyni, nem akarni….

A szexben az akarás és a kontroll gátló hatású, hogyan lehet hát gyereket remélve párunkkal együtt lenni? A sok hónapos, éves várakozás megölheti az örömteli szexet - ez nagy gond - a szex jó ha örömteli marad - újítsunk bátran, lendületesen, kreatívan!

Elengedve, szabad, nyitott szívvel várni - ez az a vágy aminek van esélye beteljesülni - kell hozzá alázat is, hiszen nem akaratunktól és szeszélyeinktől függnek a beteljesülések. Nagyon nehéz ez, az élet minden területén - amikor egy igazán nekünk való párt keresünk, vagy arra vágyunk, hogy megtalálhassuk életünk legkiteljesítőbb hivatását - mindez kutatómunka, önismeret, és sok lelkesen beletett energia - anélkül, hogy azonnali jutalmat várnánk. Nehéz, amikor arra vagyunk kondicionálva ebben a világban, hogy mindenért amit adunk, elvárjunk valamit.

Aki spirituálisan vagy vallásosan közelít a témához, annak az is egy fontos aspektus, hogy egy lélek költözik be a testünkbe és az egész életünkbe - őt hívjuk magunkhoz, hozzá kell elég befogadónak, tisztának, tiszteletteljesnek lennünk, hogy “minket válasszon”, bárki is legyen az.

Valakiben teljesen tisztán adott a gyermek iránti vágy, nincs kérdés. De van aki, ha mélyen belenéz saját lelkébe, életébe, fellel sok kérdést, félelmet és akadályt: a vágy egyértelmű, de sok-sok zavaró tényező is ott razjik körülötte: szüleim szerint már nagyon ideje lenne? És szerintem? A párom mindig is nagyon akart egy kisfiút? És ha lány lesz? A nagymama beteg és még hadd találkozzon a kisunokájával? És ha már nem találkoznak? Az összes volt osztálytársam már családos ember? ….Megannyi explicit és bújtatott elvárás ami nyomaszt, szorongással és félelmekkel áraszt el ...Üljünk le csendben, békében magunkkal és nézzünk a mélyére: Én akarok gyereket? Próbáljuk ki, milyen az, ha lehántjuk magunkról a külső elvárásokat, szabadítsuk fel magunkat: nem kell  - egyáltalán nem kell külső elvárásra gyerek. Ez nagy félelmeket is generálhat, de engedjük meg magunknak szabadon, hogy szabadok lehessünk és gyermek nélkül (vagy csak a már meglévő gyerekkel) képzeljük el az életünket! Saját gyermek nélkül, vagy testvérek nélkül is rengeteg szeretetet, gondoskodást adhatunk gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Akár sokkal többet is. Ha a külső elvárások már nem béklyóznak meg (persze tudom, ezt könnyű mondani,  sokaknak ez életük feladata) és bennünk marad egy vágy, egy mély érzés, hogy új életet hozzunk erre a Földre, nem miattunk, nem a szüleink miatt, hanem Ő maga miatt, akit még nem ismerhetünk, és akiről egész életünkben gondoskodni akarunk, akkor hurrá. Lelkünk nedves táptalaja készen áll.

Kettőn áll a vásár

De vajon a párunk is ugyanolyan erősen vágyik gyermekre? Érdemes erről beszélni, de tartsuk tiszteletben, hogy ő egy külön ember, saját élettel, sorssal, amire nincs ráhatásunk - sok mindent neki kell magában tisztáznia. Nagyon jellemző, hogy inkább a nők kezdenek lelki kutakodásba és egészségügyi vizsgálatok sorába, ha nem sikerül elsőre. A férfinak is végig kell gondolnia magában mindazt az összes lelki korlátot, félelmet, ami akadályozhatja abban, hogy 100%-osan vágyjon gyermekre.

Foganást GÁTLÓ TÉNYEZŐK

forrás:http://www.lifetvmedia.hu/lifenetwork/ferfi-egeszseg/20101009-15-erdekesseg-amit-eddig-nem-tudtal-a-spermarol.html

Férfiak kevésbé fókuszban

A nők “meddőségének” rengeteg okáról olvashatunk, de a férfiak fizikai termékenységét, vagy annak sikertelenségét kevésbé szokás vizsgálni, rögtön inkább mindenféle nőgyógyászati vizsgálatoknak vetik alá magukat a nők, minthogy például a spermák számát és erősségét megvizsgálják a férfinál. Pedig a hajszolt, hormonokkal szennyezett világunkban egyre romlik a férfiak termékenysége is. Margit és Rüdriger Dahlke - Női Egész-ség című már csaknem 20 évvel ezelőtt megjelent könyvében arról írnak, hogy a férfiak spermaszáma drámaian csökkent -már akkor, az akkori elmúlt 10 évhez képest -  amelyben a stressznek és a környezet ösztrogénnel való szennyezettségének tulajdonítanak döntő szerepet. A stressz, helytelen életmód igencsak rosszul hatnak a libidóra, a férfi potenciára, de sokat tehetünk káros hatásuk ellen természetes módszerekkel. Tanulságos, de nem ritka történetek azok is, amelyekben évek szenvedésteli sikertelen próbálkozása után csak egy új kapcsolatban érkezett el a gyermek, akár azonnal.

Félelmek:

Forrás: https://www.nlcafe.hu/csalad/20090227/mitol_fel_a_gyermek/

Egy gyermek várása tulajdonképpen minden fontos lelki történésünkkel, eddigi életünkkel és félelmeinkkel összefügg: aki életet ad, az halált is hoz a Földre. Kapcsolódik-e valamihez mély halálfélelmünk?

Tudattalanul, de erősen aktiválódik ilyenkor saját fogantatásunk és születésünk története. Rengeteg sérülést és fájdalmat hordozhatunk életünk legkorábbi szakaszából, amikben kivételesen sérülékenyek voltunk és túlélésünk teljes mértékben egy felnőtt gondozótól függött. A gondozó (anya) teljes jóindulata és összes szeretete mellett, sajnos nyugati kultúránk szokásaiból adódóan rengeteg olyan helyzettel találkozhattunk csecsemő korunkban, amelyek miatt egzisztenciális szorongásaink még mélyen  bennünk élhetnek. Ha születésünk nem a maga folyamatában zajlott, ha születésünk után nem rögtön anyánk karjában pihenhettünk, ha órákig, napokig elválasztottak minket anyánktól, ha nem szophattunk saját igényünk szerint, és ha nem érezhettük eleget anyánk szívverését, karjai ölelésében, éjszakákat kellett éberen szorongva egyedül töltenünk egy másik szobában, akkor rengeteg feszültség halmozódhatott fel testünkben, lelkünkben, amik ilyenkor bukkanhatnak felszínre, nem tudatosan, hanem például ésszel megmagyarázhatatlan szorongások formájában. pl. amik a terhességgel, szüléssel kapcsolatosak, vagy az egyesülés, összetartozás, szeparáció tematikáját érintik.

Sokan csak akkor ébredünk tudatára annak, hogy mi is történt velünk születésünkkor, amikor elkezdünk tudatosan készülni saját szülésünkre és elkezdünk szüleinktől kérdezősködni, a történeteket újra átélve azokat újra értelmezni, érezni, feldolgozni.

Félelmeink a gyermekneveléssel és gondozással kapcsolatosak is lehetnek, azok alapján, ahogyan velünk bántak, vagy amik meghatározó élmények voltak gyermekkorunkban: pl. egy testvér hirtelen halála, máig feldolgozatlan gyásszal, áthághatatlan akadályt képezhet testi szinten is a gyermekvállalásban. De nem is kell nagy élet tragédiák után keresgélnünk, egy teljesen “átlagos” gyermekkorban is lehet, hogy elhanyagoltak, akár csak úgy, hogy szüleink nonstop dolgoztak, vagy volt egy sokszor kegyetlenül büntető nagymama, vagy csak verbálisan kíméletlenül hidegen kritizáló apa, akik mellett az lehet az alap élményünk, hogy gyereknek lenni inkább szenvedés és kiszolgáltatottság, de minimum kellemetlen élmény -- amit nyilván nem kívánunk senkinek, pláne saját gyerekeinknek….

Természetesen mindezek a korai és gyermekkori élmények nemcsak a gyermekáldástól “védhetnek meg”, teljes személyiségünk mozgatórugói és alapkövei. Alapvetően befolyásolnak abban, hogy mi az, amihez vonzódunk és mi az amit mindig elkerülni igyekszünk.

Ezek a félelmek, szorongások, feszültségek mind testi, fizikai szinten is megjelennek, még ha láthatatlan kémiai, hormonrendszeri szinten is, de beállhat egy alap arousal-szint azaz feszültség.szint is, vagy bizonyos izmok állandó feszültsége, amik hosszú távon az egész szervezetre károsan hatnak. Mindezek a testi és lelki feszültségek feloldhatóak, pszichoterápiával, vagy testen való tudatos munkával.

A következő két cikkem a megoldás lehetséges útjairól szólnak.