Hogyan tudunk hatékonyan feszültséget oldani?

Tapasztald meg a csoport támogató erejét!  

írj, ha érdekel! reka.mihaltz@gmail.com 

Mikor? Hol? 

Keddenként Online zoomon min.6 fővel 

És személyesen természeti környezetben max. 10 fős csoportban szigorúan távolságot tartva, amennyiben a járványügyi rendeletek megengedik - Pesthidegkúton (pontos címet jelentkezőknek küldünk)

1. Márc. 9. Kedd 17:00-19:00 - Online: zoom (Réka + Adri vezetésével)
2. Márc. 16. kedd 17:00-19:00  - Online: zoomon (Réka +  Nándi)
3. Márc. 23. kedd 17:00-19:00 - Online: zoomon (Réka + Adri)
4. Márc. 30. kedd 17:00-19:00 - Online: zoomon (Réka + Adri)
5. Április 6. Kedd  17:00-19:00 - Online: zoomon (Réka + Adri)

Mennyibe kerül? 

3000.- + ÁFA /alkalom

Ha hozol még embereket, kedvezmény jár neked, és barátodnak is!

Hogyan csatlakozhatok? 

Bármikor be lehet csatlakozni akár egy alkalomra is! Jelentkezz egy nappal előbb!

Írj e-mailen, hogy jönnél, és pár szóban arról, hogy mi fogott meg, miért érdekel a csoport: reka.mihaltz  kukac gmail.com. Válaszul küldöm majd a további információkat fizetésről, számlázásról, helyszínről, stb.

A módszerekről és a csoportvezetőkről:

Ki vezeti? 

Miháltz Réka pszichológus, shiatsu masszőr, szomato-pszichoterápiában, Integral Core Dynamics (ICD) módszerben képződő,  https://www.facebook.com/RekaMihaltzShiatsu 

Molnár Adrienn, integratív testorientált terapeuta (ICD módszerrel) https://www.facebook.com/icdhungary/videos/3338985122862650 

Halász Nándor,  integratív testorientált terapeuta (ICD módszerrel), masszőr, kranioszakrál terapeuta  http://puhako.hu/

 Hogyan kell egy alkalmat elképzelni?

Légző és testre fókuszáló gyakorlatokon keresztül lecsendesedünk, hogy tisztábban érezzük, hogy mi zajlik a testünkben. A testi érzeteinkben benne rejlik jelenünk, múltunk, és attól függően, hogy mit kezdünk vele, jövőnk is. A testérzetek kiindulópontjai önismeretünknek, érzelmeinknek. Ha érzéseinket barátsággal meghallgatjuk, és bármi is az, kifejezzük, sokszor már nagy régóta halmozott belső feszültséget üríthetünk ki.

Testünket használjuk a kifejezésben, mozgással, hanggal, ezért jó, ha olyan helyet tudunk magunknak biztosítani, ahol nem zavarnak meg mások és szabadon mozoghatunk, akár hangot is kiadhatunk. Készítsünk be magunknak egy kényelmes ülő/fekvőhelyet takaróval és párnával is.

A csoportmunka jelen helyzetben inkább egyéni munkát jelent mások jelenlétével, a kezdő ki-hogy-van és a záró visszajelző körön kívül nem beszélgetünk sokat, inkább mindenki a maga testi, érzelmi folyamataira figyel.

A Csoport kezdeti csöndesebb fázisát intenzívebb spontán testi kifejezések és élmények követik, majd újra megkeressük azokat az érzéseket, élményeket testünkben és magunkban amikben biztonságban érezzük magunkat. Azaz erőforrásainkra támaszkodva a folyamat zárásaként egy letisztultabb, erősebb helyről tekinthetünk magunkra és életünkre, helyzetünkre. Akinek túl felkavaró érzések jönnek a testi munkával, annyira, hogy nem tud velük mit kezdeni, azoknak ezt a távoli vezérlésű csoportot nem javasoljuk, (ha csoport közben jön, álljon le a gyakorlattal, jelezze az egyik csoportvezetőnek) és inkább egyéni terápiás munkát javaslunk neki.

 A szorongás a depresszió mellett a legelterjedtebb pszichológiai zavar. Kultúrába ágyazott, társas lények vagyunk, a szorongás okai nemcsak a sokat emlegetett koragyermekkori tapasztalatokból erednek, bár, mint majd későbbi cikkeimben kifejtem, ezeknek is óriási jelentősége van. A szorongás kialakulásának társadalmi okai a kutatások szerint főleg az elszigeteltség, és a bizonytalanság.  Elszigeteltség, bizonytalanság: e két szó hallatán nem tudok nem az anyaságra gondolni...Saját élményeim és összes anyatársamé, sok száz nő története és panasza villan fel, amiket anyatársi online csoportokban olvastam. Szakirodalmi adatok alapján is, az anyaságban az első időszak nehézségeinek fő témái: az elesettség, magány és kontrollvesztés (Carolan 2005). Bezárva a négy fal közé, a szoptatás, gyermekgondozás minden nyűgével többnyire egyedül kell megküzdeni. Főleg első gyermekkel, akivel az elején teljesen pánikba esünk annak a terhétől, hogy ennek a kis emberi életnek a fenntartása napi 24 órában, heti 7 napon át teljesen tőlünk függ- és nincsenek mintáink, tapasztalataink, hiteink és közeli megnyugtató támaszunk arra, hogy hogyan, mit kell csinálni, és tényleg jól csinálom? Nem rontom el egy életre? Rengeteg bizonytalanság. Ha valaki utánanéz bizonyos nehéz témáknak (miért nincs tejem, miért sír, miért nem alszik, miért hisztizik, stb) akkor homlokegyenest ellentétes elméletek tömegére akad - még nagyobb az elbizonytalanodás. 

 Sokszor évekre kiszakadás a “felnőtt” társadalomból, ahol eddig esetleg produktívan, szabadon éltük az életünket. Snitt, új élet. Egy elszigetelt új élet. Rájövünk, hogy a csecsemők és a kisgyerekek a társadalom általunk eddig szabadon birtokolt, átjárt színterein nem kívánatos egyének. Így a hozzá tartozó anya sem, tehát otthon elbújva kell szoptatni. Kínosan kerüljük azokat a helyeket ahol csendben kell maradni - egy kisbaba és egy kisgyerek hangos és kiszámíthatatlan. Színház? Mozi? Felnőtt összejövetel? Könyvtár? Szakmai előadások vagy műhelyek? Felejtsük el pár évre... Több kutatás szerint az idősebb korban (30-35 év fölött) először gyermeket vállaló anyák, akiknek a gyermek előtt sikeres munkája, egzisztenciája volt, még nagyobb krízisként élik át ezt a kiszolgáltatott, társadalmilag kivetett helyzetet. Túl nagy a váltás. Lehet, hogy a politikai és vallási propaganda az anyaság és a család felmagasztalásáról szól, viszont a hétköznapokban sok tiszteletet, befogadást, elismerést és támogatást nem érez egy kisgyermekes anya. Nekem, és tudom, hogy sok anya társamnak is nagyon sokkoló volt szembesülni ezekkel a társadalmi falakkal. 

 Mit tehetünk? Vagy elszakadunk a babánktól a felnőtt társaság iránti vágyunkból, vagy bevállaljuk az anyaságbörtönt. Egyik sem tűnik optimális választásnak. Álmodozunk arról, hogy lányainknak már  ne ilyen világban kelljen élniük, és aktivisták leszünk (pl. Az EMMA Egyesületnél). Örülünk minden olyan kezdeményezésnek, ahol kevert, integrált módon lehetnek együtt eme nagyon más lények: gyerekek és felnőttek: értelmes felnőtt programokat nyújtó helyeken, ahol a kisgyerekeket  nemcsak megtűrik, de az ő igényüket is kiszolgálják. Persze, hogy anyák hozzák létre ezeket a helyeket, mint pl. A Helloanyu-t.Vagy a főleg terápiás feltöltődést adó Kör-Tér.  Amikor arra kezdtem vágyni, hogy minden sarkon legyen egy ilyesmi hely, rájöttem, hogy ez tüneti kezelés: az egész társadalomnak kellene radikálisan más fókusszal összerendeződnie. Az én víziómban az egész gazdaság és a társadalom a gyermekek köré épül fel - semmiképp nem akarok visszalépni se az őskorba se a paraszti társadalomba - progresszív, szabad, felvilágosult, de integrált közösségi létre vágyom, ahol támogatva, elismerve vagyok anyaként és felnőttként is, szakemberként és társadalom aktív tagjaként is. Ahol nem vagy-vagy választás a gyerek - karrier téma. 

 Nem véletlen az a mondás, hogy egy gyereket egy falunak kellene felnevelnie. Ha az elszigetelt, bizonytalanságokkal teli anyai létet megfejeljük egy feldolgozandó traumatikus szülésélménnyel, vagy nehéz élethelyzettel, mérgező  családi közeggel, vagy instabil párkapcsolattal, esetleg egy fel nem dolgozott saját nehéz gyermekkorral, akkor nagyon valószínű, hogy ott kopogtat az ablakunkon a szorongás.

 Első lépésként elengedhetetlenül fontos egy külön az anyák köré szőtt társas támogató háló, ami már ugyan kezd kiépülni: a bábák, dúlák, szoptatási tanácsadók és perinatális tanácsadó pszichológusok egyre gyarapodó számából a nagy igényre is következtethetünk. De ezt is csak egy szűk réteg érheti el, gazdasági, társadalmi, kulturális, földrajzi meghatározottság áll amögött, hogy ki milyen információkat és szakembereket tud egyáltalán elérni és persze megfizetni. És még azok is, akiknek lehetősége van rá, nem biztos, hogy élnek vele, mert épp elég elintézendő dolguk van szülés előtt, és sokan csak akkor döbbennek rá, hogy ezek nem mennek “maguktól”, amikor krízis van: császár után nem jön a tej, traumatikus szülés után nem tudok aludni, és a napok, hetek, hónapok elteltével megannyi ránkszakadt, soha nem látott probléma, amit meg kell oldani.  És ez nem az anya hibája. Rendszerhiba. Nem beszélve arról, hogy a már “gyakorlott” anyák, akik túl vannak a szülés, szoptatás, dacos 3 éves kezelésének problémáin még kevesebb támogatást kapnak. Ők már csak kibírják valahogy. Életük szerves része lesz a logisztikai zsonglőrködés, a szakmai és családi élet közötti lavírozás, és a “láthatatlan szellemi munka” mesterfokon történő űzése (amikor az egész család elintéznivalóit gondozzuk, fejben tartjuk). Ez az extra stressz lesz a norma. 

És figyeljük meg, hogy itt is csak nőkről beszélünk: Nőtársi segítőkről, női problémákról. Nem, ezek társadalmi problémák. S az egyik nagy probléma pont az, hogy a férfiak kivonulnak ebből a térből, amely az anyák felelőssége és feladata lesz. 

 Abban kellene már kislányként (és kisfiúként) felnőnünk, hogy biztonságban, támogatva, szabadon informálva vagyunk. Ha már kislány korunkban és serdülőkorba lépve is barátunk lenne a testünk, biznánk benne és becsülnénk.  Ha látnánk a szülést a maga szép és elemi folyamatában, ha látnánk hogyan szoptatnak, gondoznak csecsemőt, és ha már várandósan is legalább azt tudnánk, hogy milyen szakemberek, támogató asszonytársak állnak készen arra, hogy a kezdeti nehézségeken átlendítsenek, rengeteg szorongással járó nehéz helyzetet elkerülhetnénk. De ez még csak az anyaság -legstresszesebb- kezdeti időszakának megtámogatása. És még egyszer hangsúlyozom: nem akarok pár száz évet visszalépni az időben, nem gondolom, hogy a nőknek csak az anyaszerepet kell egész életükben gyakorolniuk. Sőt. Egyáltalán nem mindenkinek kell anyaságot vállalnia. De aki anya akar lenni, ne váljon kirekesztetté, sérülékennyé. A női test működésének csodája ne legyen fehér folt az általános társadalmi tudásunkban. És a növekvő kis ember biztonságos fejlődése tényleg legyen mindenki prioritása, férfiaké és nőké egyaránt.

 Minden új emberi egyed az egész közösség életét befolyásolja, az egész közösség felelőssége. De a mi jelen valóságunk az elszeparáltság, a felelősség teljes áthárítása egyetlen emberre, az anyára.  Ezért utálhatjuk is a pszichológusokat, mert mindig az anya-gyerek kapcsolat elbaszottságán rugóznak. De mindig látnunk kell az egész képet: az anya-gyermek diád egy nagyon fontos összetartozó láncszem az egész hálózatban: ha e kapcsolat körül levő egész hálózat terhelt, torzult, akkor az arra a 2 láncszemre is nagy hatással van. Mert az a  speciális kapcsolat nagyon érzékeny és hihetetlenül fontos, ez kétségtelen. Az anyánál kezdődik a felnőtt, gondoskodó oldal, de messze nem ott végződik. 

 Igen, nemcsak az anyák vannak elszigetelve, és bizonytalanságban: rengeteg egzisztenciális és globális veszély leselkedik mindenkire - még ha épp nem egy háborús övezetben lakik is valaki, csak éppen attól retteg, hogy mikor lesz a következő munkahelyi leépítés, elég lesz-e a nyugdíj a gyógyszerekre, vagy átmegy-e a vizsgákon. De azért nagyon szembeötlő az, hogy valójában személyiségbeli, gazdasági, társadalmi különbségektől majdnem függetlenül olyan elhanyagolt csoport az anyáké, amely meglehetősen nagy számú csoportja a társadalomnak, hogy érdemesnek tűnik ezt társadalmi problémaként kezelni. Hosszú fejtegetés tárgya lehet az, hogy miért az a “norma” egy kultúrában, hogy az anyák nulla valós információval kezdik anyaszerepüket? Hogy az anyák a szüléstől kezdve sokszor személytelen tárgyként vannak kezelve, amely a kórházi egészségügyi rendszer tekintélyelvű beavatkozó protokolljainál kezdődik, és abban folytatódik, hogy a felnőtt társadalomból való eltűnés és az anyai feladatok, megterheléseket úgy aposztrofáljuk, hogy valaki “otthon van, nem dolgozik”. Vagy ha épp munkahelyen van, de otthon folytatja a “házi”munkát, de az már láthatatlan?

 Mit tehetünk? Az, hogy felismerjük a rendszer hibáját, segíthet abban, hogy ne magunkkal, vagy más nevelési elveket valló szülőtársunkkal álljunk állandó feszült kapcsolatban, hanem életünk korlátait elismerve kihozzuk helyzetünkből a legtöbbet. Egymás támogatása nagyon-nagyon fontos, és nemcsak azért, mert a szeretetteli kapcsolatok a hosszú egészséges élet egyik legfontosabb alapja, hanem kialakulhatnak olyan új “sisterhood”-ra épülő, anyatársi összefogások, amik új minőséget és erőket hozhatnak életünkbe.  És ha nemcsak a nők fognak össze, hanem a férfiaknak is ugyanilyen fontos, hogy milyen minőségben nőnek fel a gyermekei, akkor az egész társadalom rangos helyre emelhetné nemcsak a gyerekek gondozását, hanem az emberi életminőséget mint olyat - nem egy kiemelt zárványként, hanem társadalomszervező központi elemként. Így kevesebb lenne a végtelenségig kimerült szorongó anya, és apa, akik ebben a rendszerben sokkal nehezebben adnak békés kiegyensúlyozott családi támogatást gyermekeiknek. Álmodozom egy olyan rendszerről, ahol nem a szeparáció a norma: az, hogy a felnőtteket szeparáljuk a gyerekektől (mihamarabb), vagy az apát a családtól. Amint sokan érzik az igényt, elindulhat egy közös gondolkodás egy olyan világról, ahol produktívak vagyunk, kiteljesíthetjük minden bennünk rejlő tehetségünket nőként és férfiként egyaránt, de ez nem megy családi, baráti, személyes kapcsolataink rovására. Ahol a GDP termelésnél fontosabbak az emberi kapcsolatok, ami a minőségi boldog élet egyik alappillére.

Hiszek benne, hogy az igazi változások alulról jönnek a mélyen összekapcsolódott emberi társas hálózatok erejéből.

 Azon túl, hogy erősítjük társas kapcsolatainkat, mint minden szorongás esetén, bármi is álljon a háttérben, kereshetünk olyan szorongáscsökkentő módszereket is, amelyek lehetőleg természetesen, magunkat tisztelve és nem függőségbe rántva (mint pl. egy gyógyszer) segítik idegrendszerünk megnyugtatását. A szorongás mélyen testi élmény. A testtel foglalkozó lazító, nyugtató testterápiák (bodywork) mint például a shiatsu, nagyon hatékonyan bevethetőek a szorongás elleni harcban. 

A shiatsu szorongáscsökkentő erejéről írok még következő cikkeimben a shiatsus blogomon.

Carolan, M. (2005)”Doing It Properly”? The Experience of First Mothering Over 35 Years. In: Health Care for Women International, Vol.26 Iss. 9, 764-787, DOI: 10.1080/07399330500230987

“Akkor fordulok Rékához, és rajta keresztül a shiatsu jótéteményeihez, amikor testileg vagy lelkileg megterhelő időszak van az életemben, például nyugtalanság uralkodik rajtam, fáj a derekam. Ilyenkor igazi megkönnyebbülést jelent számomra a shiatshu-s kezelés, amikor Réka figyelmes összpontosításával, nyugodt lélegzetével, erős  mozdulataival a testem masszírozásán keresztül a lelkemet is ellazítja és feltölti. Amúgy különösebb megterhelés hiányában is csak ajánlani tudom.”

Anna

“Réka kezelései megnyugtatóak, feltöltőek, felfrissítőek. A shiatsu után összerendeződöm, fókuszom tiszta, testem ruganyos, könnyed.”

Imre

“A kezelés alatt különleges figyelemben részesültem. A masszázs hol erőteljes, hol lágy volt, a kettő váltakozott. Úgy érzem, az egész nagyon jó hatással volt rám, segítette szervezetem belső áramlását, kiegyensúlyozottabb lettem tőle. Fontos volt még számomra az a néhány szó, amit váltottunk a fizikai érintkezést követően, és egy naponta végzendő nyújtógyakorlatot is javasolt, ami azóta nagyban enyhítette isiászos panaszaimat.”

Emma

“Akár minden nap el tudnám viselni, ha Réka megshiatsuzna - a mostanában zavaros, feszült életemet egyensúlyi állapotba hozza. És még a derékfájásom is enyhül :)

Olga

“Kismamaként jártam shiatsura Rékához, akinél végre nem egy nehéz bálnának éreztem magam, akinek mindene húzódik, fáj, hanem egy könnyű kecses…..őő...mondjuk sellőnek? :D Viccet félretéve -nagyon jól esett mindig a pihenés, igazi kikapcsolódás, és éreztem, hogy ebben a békében, összhangban úszkálunk együtt a baba meg én, meg az egész világ…. :D……”

Kincső

 “Azon szerencsés emberek közé tartozom, akin Réka még zsenge tanuló korában is gyakorolta a shiatsu mesterségét. Így kezdőként is és később haladóként is éreztem masszázsának mély hatását. Már a kezdetekkor is ugyanolyan elkötelezettséggel, hitelességgel, őszinte ráhangolódással, "mélyre menéssel" végezte munkáját rajtam, mint később is bármikor.  Kezdő tanuló korszakában is el tudtam Rékának hinni, hogy tudja mit csinál, mit ajánl. Nagyon érzett engem is és ami körülöttem volt, nem csak a masszázs, hanem a beszélgetés során is. Biztonságot nyújtó személyisége nem hagyott kérdéseket, kétségeket. Maximálisan rá mertem bízni magam már az elejétől fogva és egészen különleges érzelmi, fizikai, és spirituális változásokat is éltem meg általa, vele, melyek erőteljes gyógyulási folyamataim voltak.”

Bea

 (a kép forrása: https://femina.hu/szepseg/molett-furdoruha-2018/ )

Érezted-e már, hogy a tested az ellenséged? Hogy utálod, hogy jobb lenne, ha másmilyen lenne, vagy csak nyűg az egész? Vagy ismerős az az érzés, hogy: “végülis nem is rossz ez a burok, csak egy kicsit itt lehetne keskenyebb, ott meg teltebb?” Csak még egy kicsit fejlesztem, aztán majd elfogadható lesz? Vagy esetleg csak akkor veszed észre, hogy van, ha fáj, sajog, feszül, kimerült?

Milyen a viszonyod a testeddel? Távolságtartóan hűvös, vagy úgy érzed rabláncon rángat? Esetleg csak a kéj és az élvezet ad hozzá pozitív érzéseket? Más testekhez méricskéled? Csak a külső elismerés ad neki értéket?

Nagyon mélyen tudattalanul belénk vésődött, hogy “jól érezzük-e magunkat a bőrünkben” és ha igen, akkor annak mik a feltételei. Kisbabakorban tartottak, öleltek eleget? Érintették-e kedvesen a bőrömet, megismerhettem-e a határaimat, kedves biztonságként? Vagy befeszültem, akár inkább meg akartam szűnni, hogy ne is legyek teher, vagy része a körülöttem lévő konfliktusnak? Testem szükségleteit természetesen kielégítették, vagy semmibe vették, büntették? Mivel hogyan szégyenítettek meg? Végtelen számú élmény és tapasztalat vésődött belénk. Szinte kibogozhatatlan - gondolatban.

De a testünk jelene mindent magában hordoz. Csak hunyd  be a szemed, lazíts kényelmes testhelyzetben, zavartalan csendes környezetben, és kérdezd meg magadtól: mit érez most a testem? Figyeld meg lábujjadtól fejed tetejéig, pásztázd végig: melyik testrészed mit üzen neked? Melyik a leghangosabb épp most? Halld meg tested üzenetét időről időre. Bármit is mond.

Testem egy templom. Nem egy merev, élettelen ideológia, hanem egy eleven, nyüzsgő, lüktető meleg univerzum. Állandóan változik, mégis van emlékezete.Össze tudok vele kapcsolódni és feloldódni a létezésében. Szeretem amiket mond, és meghallgatom. Nem kapok tőle szívrohamot, még ha be is szól, tudom, hogy épp akkor azt kellett kiadnia magából. Megteremtem magamban a teret és ezzel a stabilitást. Innen merítkezek, és ide hagyom elveszni magam. Tudom, hogy mindig számíthatok rá, minden porcikám, sejtem, szervem értem dolgozik. Fáradhatatlanul. Csak olykor csöndben vele kell lenni. Lazán, szabadon, szeretettel. És ebből a laza csöndből születik egy erő és derű. Bármi lehetséges, és azt elfogadom.

A zen shiatsu a több ezer éves Hagyományos Kínai Orvosláson alapuló japán masszázstechnika, amely akupunktúrás pontok és meridiánok kezelésével gyógyít, de a nyugati manuális terápiákat is ötvözi. A testen való intenzív elmélyült munka oldja a testi fájdalmakat és érzelmi blokkokat.

A zen shiatsu a shiatsu Shizuto Masunaga mester által az 1950-es években alapított vonala, amely Európában és Észak-Amerikában a shiatsu egyik legelterjedtebb stílusa. A jól ismert klasszikus meridiánokon túl kiterjesztett meridiánokat is beépít rendszerébe, amelyek a meglévők párjai a test másik felén (pl. vastagbél meridián nemcsak kézen hanem lábon is fellelhető) és finomabb, érzelmekre ható aspektusai vannak. Masunaga pszichológus is volt, és elképesztő érzékenységgel rendelkezett a test érzékelésében. Én a Budapesti Nemzetközi Shiatsu Iskolában http://www.shiatsu.hu/ és a Tónus Shiatsu és Osteo Rendelő és Iskolában http://www.tonus-shiatsu.hu/ sajátítottam el tudásomat, ahol főleg osteopátiát és kranioszakrális terápiát tanultunk a shiatsu mellett, amelyeket nagyszerűen lehet ötvözni a shiatsu módszereivel. Jelenleg a Tónus-sal állok szakmai kapcsolatban, asszisztensként veszek részt képzéseiken és rendszeres szupervíziós alkalmakon tanulok tovább a nálam 15 évvel tapasztaltabbaktól.

A keleti gyógyászat fontos alapvetése, hogy az embert test-lélek-szellem egységben vizsgálja és kezeli, így a zen shiatsu megközelítésében is nagyon fontos, hogy a személyt mint egészt szemlélje és kezelje, az egészséget támogassa, az egyén egyensúlyra való törekvését segítse, ne pedig betegségekkel való küzdelemnek tekintse a terápiát. A zen shiatsu meridiánok energiarendszerében gondolkodik és a betegségeket az energia áramlásának blokkjaiban látja - ez egy merően más szemlélet mint a nyugati orvoslás. Ennek is megvannak a határai, de csodálatosan képes működni, miközben a “gyógyító” teljes alázattal és figyelemmel van jelen és állandóan tanul az Élet nagy összefüggéseiről, nemcsak a test egy speciális területéről.

Mégis milyen problémákat képes kezelni a shiatsu?

A test feszültségét oldja, így nagyszerű terápia a testi fájdalmakra mint például fejfájás, hátfájás, láb fájás...stb
Támogatja az immunrendszert, javítja az alvás minőségét, erősíti a keringést és szabályozza a hormontermelést, idegrendszert
Segít abban, hogy frissek, ruganyosak, életerősek maradjunk: hajlékonyságot és tudatosságot nyerhetünk általa
Sokat segít a várandósság alatt és szülés után is abban, hogy az édesanya és a baba minél könnyebben és örömtelibben lépjenek a fejlődés következő szakaszaiba
Könnyít az érzelmi szorongásokon az elme lecsendesítésével és a test frissítésével.

Írj, ha kipróbálnád! rekashiatsu@gmail.com

Ajánlott leírás még a shiatsuról : http://www.tonus-shiatsu.hu/cikkek/mi-a-shiatsu

Hogyan zajlik egy shiatsu kezelés? 
https://shiatsuexperience.blog.hu/…/hogyan_zajlik_egy_testm…

Milyen élmény egy shiatsu kezelés a terapeutának? A shiatsuról szubjektíven:
https://shiatsuexperience.blog.hu/2017/09/20/mi_a_shiatsu

“Mindent te tartasz össze. Pörögsz, mint egy búgócsiga.Minden percben pörög az agyad, mit kell elpakolni, elintézni, rászólni, elvenni, felvenni....fel kell hívni, meg kell venni, meg kell kérni, el kell mondani....”

Most téged tartanak meg. Megtartva lenni jó. Gyógyító. El lehet engedni. Be lehet teljesen lazulni. Felszabadulnak a görcsök, fájdalmak. Lehet sírni. Lehet teljesen másra bízva lenni.

“Felelős vagy, mindent megtennél értük. Bármit megérnek. Csak ők jól legyenek. De ki tartja meg őket ha te összeomlasz? Az összeomlás gondolatától bepánikolsz…”

Kell az erőgyűjtés. Jelez a tested. Kell a fellélegzés egyedül, önmagadnak. Kell a szabadság. Kell a lassúság. Nemcsak megérdemled, rá kell ébredj, hogy a lelazulás és a lelassulás üzemanyagod.  Esszenciális. Töröld, vagy írd át azt a hazugságot magadban, hogy állandóan tevékenynek és hasznosnak kell lenned. A világ öngyilkos hajszára ösztönöz. Szabadidődben is feszítsd az izmaidat, légy izmos és fitt....hazugság az a rád aggatott bűntudat, hogy ha nem vagy maximalista, akkor elbuksz. Lehet utálkozni, hogy sokan ezt hazudták neked, és ilyen mélyen belédvésődött. De felesleges. Energiapazarlás és feszülés. Csak dobd ki a kukába és feküdj bele a (mentális) függőágyadba.

“Mindent egyedül kell megoldani. A jég hátán is megélsz és mindig másokat is hátadon cipelsz.  Ha már vállaltad, csináld végig. Különben gyenge vagy és megbuktál.”

Ugyanmár... A fellélegzéshez segítség kell. Rühelled a segítségkérést, mert szégyen. Megalázó. Valaki fölényesen segít és érezteti erejét, a te gyengeségeddel szemben. Ilyen segítő nem kell. De a belénk kódolt szégyent csak mi magunk írhatjuk felül. Valójában mi mindannyian itt ezen a Bolygón együtt élünk - a segítség nem kegy, hanem legemberibb ösztönös cselekedet, ez tart minket össze.

Csipike az óriástörpe. Nem omlik össze a világ nélküled. Nem kell örökre feladni, megfutamodni, csak "take a break"

Itt lehet. Igazi pihenőt venni. Olyan egy óra ez, ami az egy hetes nyaralásoddal nem ér fel - mert ott is mindig csak figyelni, szervezni és intézni kell. Igazi mély regenerálódás. Béke szigete. Persze érzed, amint szép lassan lazulsz csak be. Egyre több tagod elenged....azta, milyen sok részt lehet elengedni...lazulni is tudni kell...sorra kikapcsolod a feszültséglámpákat. A reflektorokhoz több idő kell, amíg megengedi, hogy elsötétüljön kicsit és a figyelmed fókuszában ne mindig más, a külvilág és a teendők legyenek, hanem mélyen te magad. Nem sötét és üres és ijesztő. Nyugis, békés, gyöngéd és színes. Igazán lényeges. Amiből az igazán lényeges dolgok megszülethetnek..

A kisgyerekek még sehova se sietnek...mi szörfözünk az igazán fontos teendők elvégzése és a lelazulás közt. Csakhogy, ha nem vagy rendszeresen lazán önmagaddal, vagy éppen már évek óta nem lassultál, pihentél, mélyültél békésen magadba egy jót, akkor be kell táblázni a lelazulásokat ;) mondjuk egy-egy kranióval vagy shiatsuval, meditációval, jógával...aztán hátha átitatja majd a belső békesség és ruganyos magabiztosság szabadsága az egész lényedet: testedet, lelkedet, életed eseményeit.

Ha kipróbálnál egy kranio szakrális terápiát, szívből ajánlom ezen írás megihletőjét:

(*) Varga Orsi, gyógytornász, manuálterapeuta és kranio szakrális terapeuta 

 Vagy egy hasonlóan mélyen ellazítós shiatsut nálam :

Test-lélek oldás FB

rekashiatsu@gmail.com

A Kör-Térben

Forrás: https://www.essentialphysiotherapy.com.au/physio-health-advice/stretching-tips/

Mivel nemcsak shiatsu terapeuta vagyok, hanem sokszor páciens is, amikor nem tudok éppen magamhoz hívni egy shiatsust,  kraniós, vagy manuálterepeuta ismerőst, hogy segítsen testlelkem megakadt állapotán, próbálok magamon segíteni. Fizikai korlátok miatt nem tudom magam mindenhol “megshiatsuzni” és nem is mindig összeegyeztethető az, hogy ellazuljak, ha éppen a kezemet használom (akár egy fárasztóbb pózban hogy elérjem pl. a nyakamat),  de a tudatállapot, az érzékenység és az odafigyelés a test legfinomabb jelzéseire ugyanúgy fontosak, mint amikor én kezelek, itt ráadásul az az előnyöm is megvan, hogy amit csinálok rögtön érzem is, sőt meg is mozdíthatom, ha az jól esik. Ezen alapul az a magamon már jópárszor bevált “gyógymód” amit bárki kipróbálhat és csak javára szolgálhat, még ha nem is tűnik el azonnal a fájdalom. Jólesik, ellazít, felszabadít, és hosszú távú előnye a testtudatosság és önismeret növelése, ami alapköve annak, hogy ne betegedjünk meg, vagy ha igen, hamar meg tudjunk gyógyulni (dr. Máté Gábor szerint bármilyen krónikus betegség alapja a stressz és az, hogy elnyomjuk magunkban azt a jelzést amikor rosszul vagyunk- cikk erről: készülőben)

Létezik rengeteg, akár évezredes múltra is visszatekintő öngyógyító mozgás, a jóga, taichi, vagy a chikung egyes gyakorlatsorai, és a shiatsunak is van egy öngyógyító meridiántornája amelyet “Do-in”-nek hívnak - ezeknek ismerete mind sokat adott nekem, de amiről most írok, az nem köthető semmilyen filozófiához, akupunktúrás pontok vagy meridiánok ismeretéhez, energia mozgások áramoltatásának gyakorlásához, vagy akár konkrét mozdulatokhoz. Nem kell hozzá semmi, csak a te tested és figyelmed.

Mikor kinek ajánlott?

• stressz, testi, lelki feszültség érzete esetén
• testi kisebb fájdalmak kezelésére (pl.: elaludt nyak, kicsit beállt hát, furán bizsergő láb, stb)
• Túl monoton testi- lelki megterhelés -- pl. Túl sok ülő munka miatt beállt testrészek

Konkrét dolgok amiken nálam  segített (kioldotta a fájdalmat)

• kezdődő derékfájás,
• Kezdődő csípő “becsípődés”
• Elfeküdt nyak, nem bírtam teljesen fordítani, ideget is nyomhatott mert fejem is fájt némely mozdulatnál

No persze sokat lazíthat egy óriási kacagás, egy jó szex, egy hosszú ölelés, napfelkeltében hegytetőn meditálás, vagy tengerben fürdés....de ha épp ezek nem lehetségesek, akkor le lehet feküdni a földre csendben (pl. ha már az egész család elaludt) és magunkra figyelni…

A “módszer” lényege a teljes szabad kreatívitás abban, hogy éppen milyen mozdulatot csinálsz, a spontaneitás, az intuitív megérzés, tested követése, hogy mi esik neki jól. Az egyetlen fontos szabály, hogy nem szabad semmit erőltetni, mindennek jólesőnek kell lennie. Ehhez egy ellazult nagyon odafigyelő állapot  kell, hétköznapi tudatállapotunkban nem fog működni. Ezért kell a csend és az egyedüllét. Ne feszélyezzen semmi.

Nincs semmilyen kötelező mozdulat, mint például amikor jógázol - csak figyelj a testedre és csináld ami jólesik! Meg tudod magad gyógyítani. Ez  persze azzal együtt érvényes, hogy ha már 10-20 éve fáj valamid akkor nem biztos hogy egy óra alatt örökre el fog tűnni, de a testünk (testlelkünk) annyira érzékeny és hálás, hogy a szerető gondoskodásra biztosan jól fog reagálni.

Ez a lényeg. Ismerd meg a tested és bánj vele jól, ahogy kívánja - ha odafigyelsz jelzéseire, az aprókra is, akkor nem kell vészharangot kongatnia (migrénnel, gerincsérvvel, stb.) A testnek (és a minden sejtben megbúvó léleknek) vannak alapszükségletei, amiket sajnos nagyvárosi XXI-i századi “civilizált” életformánk nem vesz figyelembe: erősen, szabadon sokat mozogni, mélyen lazítani, tudni éberen figyelni kívülre és belülre. (szemben a mindig máson pörgéssel, önmagunk szükségleteinek megtagadásával, állandó széken üléssel, stb)

Ha mindez ufóul hangzik, fordulj testmunka terápiához, akár shiatsu “masszázshoz” akár tánc terápiához, személyiségedhez mérten - olyan típusú kezeléshez, ami segít oldani a testi feszültségeidet és rávezet a testtudatosságra.

Ha nem teljesen kínai amit írtam, vagy kíváncsi alkat vagy és kipróbálnád, de kicsit több támpontra van szükséged, íme pár dolog aminek segítségével megtalálhatod a saját öngyógyító  mozgásodat:

• lazulj el teljesen (kis relaxálással kezdd - érezd ahogy a tested nyomja a talajt) lélegezz mélyeket és érezd, ahogy a kilégzéssel a feszültség  is távozik belőled tetőtől talpig
• Lazítás után figyeld meg, hogy melyik testrészed “hív”, hogy foglalkozz vele
• A kilégzéses lazítás akkor is nagyon hatásos, ha egy konkrét pontból szeretnéd elmulasztani a fájdalmat, feszülést - képzeld el ahogy a kilégzés odaáramlik és “kifújja” belőle a feszülést

• figyelj a testedre, mozogj lazán (kezdd hanyatt fekve, mert úgy könnyebb ellazulni és magadra figyelni, de egyébként csinálhatsz bármit  ülve vagy fél lábon állva is) és a jóleső érzés, a jóleső fájdalom irányítson, mindig figyelj, milyen érzés a mozdulat és a testedben levés
• váltogasd az erőfeszítést (az erősítést és erősebb nyújtást) a teljes lazítással, ami teljes elolvadás érzés legyen - gyengéden - itt most nem az erősítés a lényeg, hanem az odafigyelés - akár egészen apró mikromozdulatokat is végezhetsz, amik akár kívülről láthatatlanok is
• Nyugodtan érintsd meg a testedet, masszírozd, nyomd, tartsd vhol a tenyered - amikor felállva mozdulsz, hajolsz, akkor is, ne csak passzívan lógjon a kar vagy "tornázzon" hanem olykor simítsa végig a tested támogatóan, érezze mit csinál, lágyítsa, nyugtassa, lazítsa, a kezed egy nagyon intelligens érző és gyógyító testrészed
• fő fókusz a testi érzeteken legyen, de hagyhatod nyugodtan a gondolataidat, érzelmeidet is elkalandozni, semmit nem kell mereven csinálni - lehet úgy is folyamatosan tudatában lenni a testi érzéseidnek, hogy közben állandóan képek, gondolatok villannak fel - figyeld meg őket is - érdekesek lesznek, hagyd hogy jöjjenek, elszálljanak, ami marad, az pedig biztos fontos neked --jó persze, ha nem ragadsz le se a belső világod egy részénél, se egy mozdulatnál, de mivel az egyetlen szabály, hogy ami jól esik: ha annyira pörgeted magad az életedben, akkor lehet hogy pont egy ilyen abszolút statikusság kell egy ideig
• A felmerülő képek üzenete: ne próbáld azonnal megfejteni, mert akkor a testi fókuszod elmozdul gondolkodássá, érzed úgyis, mik a fontos képek, és ha hagyod egyre mélyebbre merülni magadat, egyre mélyebb és tartalmasabb képek is feljöhetnek (ha túl kemények, keress terapeutát a feldolgozásukhoz)
• Felmerülő érzelmek: hagyj szabad áramlást, hadd távozzanak - a sírást ha nagy kilégzésekkel segíted, akár egy forró hullámként kitisztíthatja a tested feszültségeit
• Düh, tehetetlenség: ha megérzed hol feszíti a testedet (torkodat, derekadat, hátadat, bárhol) akkor odafigyelhetsz és légzéssel próbálhatod lazítani a testrészt - vagy engedd hogy végső elkeseredettségedben sírj, ami megszabadíthat
• Ha túlságosan elragadnának az érzelmeid, annyira, hogy nem tudsz uralkodni magadon, lazítani és elengedni, akkor hagyd abba -- vagy próbálhatsz a hasadra figyelni és a légzésedre - akár fekve, akár törökülésben ülve -- a “központodra” figyelés és a légzésre figyelés összerendez. De ha túl zavaró érzelmek jönnek fel, inkább hagyd abba és fordulj szakemberhez (pszichoterapeutához, vagy szomatopszichoterapeutához, aki segít feldolgozni és értelmezni a testi jelzéseidet)
• A végén köszönd meg a testednek, hogy érted működik - minden testrészednél (vagy akár sorra veheted a belső szerveidet is) elidőzhetsz és rámosolyoghatsz, és képzeld azt, hogy visszamosolyognak -  ez egy taoista gyakorlat szüzsézett lényege és nagyon jó arra, hogy lazíts és hogy jóban legyél magaddal

Tényleg az a mozdulat, masszázs lesz a legjobb a te testednek ami éppen akkor neked a legjobban esik, de adhatok pár tippet, amik bejöhetnek:

• Ütögetések: laza ököltartásban az ököl belső felével (kép) laza csuklóval jólesőn végigütögetheted a karod, lábad, és a csípőd körül, keresztcsontodon is nagyon jól tud esni
• Nyomás: játék a nyomással: hüvelykujjaddal pontokat találhatsz amiknek jó érzés a nyomás: játszhatsz a nyomás erejével, kezdheted egész gyengén aztán egyre mélyülő erővel, tarthatod, majd egyre gyengítheted - figyeld meg mi történik utána is
• Tenyér ráhelyezés - sok testrésznek elég ha tenyeredet ráteszed és odafigyelsz rá, ezzel olyan mintha “felmelegítenéd”
• Simítás-bőr “serkentés” dörzsölés
• Erős masszázs: kezeddel vagy  akár a “földdel” vagy eszközökkel is ott ahol nem éred el:  -pl. Behúzott lábbal hanyatt fekve jobbra balra billegve tudsz kicsit görögni a keresztcsonton, vagy egy kisebb labdán, egy köteg újságpapíron is görgetheted a hátadat
• Sarkaddal pont eléred a feneked alatti jó kis pontokat: pl. hanyattfekve térdet felhúzva “rugdalhatod magad (derékfájásra jó)
• Gerinc: nagyon óvatosan minden gerinccsigolyára odafigyelve, próbáld meg őket külön mozdítani, bármit is teszel (négykézláb cicahát vagy fekve fenék felemelés vagy akár állva kígyózás)
• Fej, fül, talp masszázs: serkentőleg hat
• Mozdulatban maradás - csak ha nem fáj vagy feszül! (nehogy úgymaradj)
• Van olyan amikor nem fáj éppen semmink de szétvet a feszültség, ilyenkor a legjobb egy nagyot őrjöngeni, tombolva táncolni egy hangos zenére teljesen szabadon!
• még egy tipp ami többször bevált olyan testi fájdalomnál amit mélyen belül érzek (pl.menstruációs görcs vagy gyomorgörcs) : kilégzéskor a sóhajjal együtt egy hangot is adok: próbálgathatom melyik hangmagasságra csillapszik- a kilégzéses hangadással is azt képzelem, hogy kifolyik, távozik a testemből a fájdalom.

Csak saját felelősségedre :)
Te tested, te felelősséged.

Nagyobb fájdalmaknál vagy lelki feszültségeknél mindenképp fordulj szakemberhez! (shiatsus, kraniós, manuálterapeuta, oszteopata, vagy lelki gondoknál pszichoterapeuta)

De addig is próbálj lazítani….

Ha van kérdésed, vagy kipróbálnád velem együtt, írj: rekashiatsu@gmail.com