“Mindent te tartasz össze. Pörögsz, mint egy búgócsiga.Minden percben pörög az agyad, mit kell elpakolni, elintézni, rászólni, elvenni, felvenni....fel kell hívni, meg kell venni, meg kell kérni, el kell mondani....”
Most téged tartanak meg. Megtartva lenni jó. Gyógyító. El lehet engedni. Be lehet teljesen lazulni. Felszabadulnak a görcsök, fájdalmak. Lehet sírni. Lehet teljesen másra bízva lenni.
“Felelős vagy, mindent megtennél értük. Bármit megérnek. Csak ők jól legyenek. De ki tartja meg őket ha te összeomlasz? Az összeomlás gondolatától bepánikolsz…”
Kell az erőgyűjtés. Jelez a tested. Kell a fellélegzés egyedül, önmagadnak. Kell a szabadság. Kell a lassúság. Nemcsak megérdemled, rá kell ébredj, hogy a lelazulás és a lelassulás üzemanyagod. Esszenciális. Töröld, vagy írd át azt a hazugságot magadban, hogy állandóan tevékenynek és hasznosnak kell lenned. A világ öngyilkos hajszára ösztönöz. Szabadidődben is feszítsd az izmaidat, légy izmos és fitt....hazugság az a rád aggatott bűntudat, hogy ha nem vagy maximalista, akkor elbuksz. Lehet utálkozni, hogy sokan ezt hazudták neked, és ilyen mélyen belédvésődött. De felesleges. Energiapazarlás és feszülés. Csak dobd ki a kukába és feküdj bele a (mentális) függőágyadba.
“Mindent egyedül kell megoldani. A jég hátán is megélsz és mindig másokat is hátadon cipelsz. Ha már vállaltad, csináld végig. Különben gyenge vagy és megbuktál.”
Ugyanmár... A fellélegzéshez segítség kell. Rühelled a segítségkérést, mert szégyen. Megalázó. Valaki fölényesen segít és érezteti erejét, a te gyengeségeddel szemben. Ilyen segítő nem kell. De a belénk kódolt szégyent csak mi magunk írhatjuk felül. Valójában mi mindannyian itt ezen a Bolygón együtt élünk - a segítség nem kegy, hanem legemberibb ösztönös cselekedet, ez tart minket össze.
Csipike az óriástörpe. Nem omlik össze a világ nélküled. Nem kell örökre feladni, megfutamodni, csak "take a break"
Itt lehet. Igazi pihenőt venni. Olyan egy óra ez, ami az egy hetes nyaralásoddal nem ér fel - mert ott is mindig csak figyelni, szervezni és intézni kell. Igazi mély regenerálódás. Béke szigete. Persze érzed, amint szép lassan lazulsz csak be. Egyre több tagod elenged....azta, milyen sok részt lehet elengedni...lazulni is tudni kell...sorra kikapcsolod a feszültséglámpákat. A reflektorokhoz több idő kell, amíg megengedi, hogy elsötétüljön kicsit és a figyelmed fókuszában ne mindig más, a külvilág és a teendők legyenek, hanem mélyen te magad. Nem sötét és üres és ijesztő. Nyugis, békés, gyöngéd és színes. Igazán lényeges. Amiből az igazán lényeges dolgok megszülethetnek..
A kisgyerekek még sehova se sietnek...mi szörfözünk az igazán fontos teendők elvégzése és a lelazulás közt. Csakhogy, ha nem vagy rendszeresen lazán önmagaddal, vagy éppen már évek óta nem lassultál, pihentél, mélyültél békésen magadba egy jót, akkor be kell táblázni a lelazulásokat ;) mondjuk egy-egy kranióval vagy shiatsuval, meditációval, jógával...aztán hátha átitatja majd a belső békesség és ruganyos magabiztosság szabadsága az egész lényedet: testedet, lelkedet, életed eseményeit.
Ha kipróbálnál egy kranio szakrális terápiát, szívből ajánlom ezen írás megihletőjét:
(*) Varga Orsi, gyógytornász, manuálterapeuta és kranio szakrális terapeuta
Vagy egy hasonlóan mélyen ellazítós shiatsut nálam :
A Kör-Térben
